Dokumentumok http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Fonó leány http://193.225.222.205/api/feed/1.rss <article> <h2>Általános </h2><dl><dt>Manda ID</dt><dd>611281</dd><dt>Cím</dt><dd>Fonó leány</dd><dt>Leírás</dt><dd>A keszthelyi Balatoni Múzeum felvételén guzsalyazó lányt látunk. A fotó 1979-ben készült (Székely napok a Helikonban). // A fonás a kender, len és gyapjú rostos, szálas anyagának fonallá sodrása. A fonás eszköze a kézzel pörgetett orsó vagy a lábbal hajtott rokka. A fonásra szánt rostcsomót laza göngyöleggé formálva a guzsalyra vagy a rokka pálcájára felkötik, hogy munka közben a kéz számára legalkalmasabb helyen legyen. A fonás három összefolyó mozzanatból áll: a szálhúzásból (bal kézzel a rostcsomóból), az alapsodrásból (ugyanezen kéz három első ujjával) és a fonal teljes besodrásából (a jobb kéz pörgette orsóval, ill. a rokkával). A kész fonalat az orsó szárára tekerik, ill. a rokkával a fonással egyidejűleg a csévére hajtják. / Az orsó a rost- vagy a gyapjúszálak fonására használt, 20–30 cm hosszú, két végén hegyes botocska. Az orsót jobb kézben tartva ujjakkal hossztengelye körül pörgetik. A pörgetés sodorja össze fonallá a bal kéz ujjaitól még csak alapsodrást kapott szálakat. Az orsó alján kis fakorong (orsókarika) van, amely lendítő súlyként szolgál főleg addig, amíg az orsó szárára bizonyos mennyiségű kész fonalat feltekernek. / A guzsaly gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre fonásnál a rostcsomót felkötik. A díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként készítette a legény a lánynak. A talpas guzsaly kb. másfél méteres rúd, alul egy- vagy kétszárnyas talpba rögzítve. A talpra fonás közben ráülnek, hogy a guzsaly biztosan álljon, vagy lábfejjel szorítja le a fonó. A székes guzsaly hosszú, sima rúdja egy kis gyalogszék formájú lábazatból áll ki, így a guzsalyt a fonónak nem kell külön rögzítenie. – Fonásnál a guzsalyrúd felső részére (guzsalyfej/guzsalyfő) kötik a fonásra előké-szített szöszt, melyről bal kézzel eresztik és állandóan nyálazva sodorják a szálat, míg a jobb kézzel egyenletesen az orsóra tekerik. / A rokka lábmeghajtásos szerkezet, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és tekeri fel a kész fonalat a csévére. A rokka tulajdonképpen a kézi orsó munkáját végzi, ezért a fonásra kerülő rostcsomót vagy a rokka mellett tartott székes guzsalyra vagy a rokkára szerelt külön rokka¬pálcára kötik fel. // A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt. Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejük jelentős részét fonással töltötték. Az őszi betakarítás után, november második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. A fonó több hónapos életét befolyásolták az ünnepek, jeles napok is. Így például Katalinig énekeltek, táncoltak, adventtől karácsonyig csendesebb időszak volt, majd farsang idején érte el a fonóbeli szórakozás a csúcspontját, amikor különféle dramatikus játékokat (alakoskodás, maskarázás) adtak elő. Voltak tilalmas napok, melyeken tilos volt a fonás. Legismertebb a Luca-nap (dec. 13.): úgy tartották, hogy aki ilyenkor fonna, befonná a tyúkok fenekét, és azok nem tojnának. / A fonónak különböző formái alakultak ki: – korcsoportok szerint: asszonyfonók, asszony- és lányfonók vegyesen, és külön lányfonók; – a munka jellegét tekintve: a) A rokonok és a barátok egymást kisegítve egyikük házánál összegyűlnek, majd sorra járva mindenkit, felfonják az összegyűlt szöszt (ún. kalákás fonó). b) A fonót a felnőtt lányok szervezik; kibérelnek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elviszi a maga munkáját és eszközeit, közösen adják össze a világításhoz szükséges petróleumot és a tüzelőt. / A fonó volt a téli szórakozás és játék fő színtere. A fonóban helye volt a mesemondásnak, balladák, históriás énekek előadásának, dalok éneklésének, találós kérdéseknek, s főként a játékoknak. / A fonónak rendkívül nagy jelentősége volt a fiatalok társas életében, amennyiben az udvarlás társadalmilag elfogadott helyszíne is volt. (Forrás: Magyar Néprajzi lexikon; Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság)</dd><dt>Földrajzi vonatkozás</dt><dd>Keszthely </dd></dl><h2>Kompetencia</h2><dl><dt>Kompetencia</dt><dd></dd><dt>Évfolyam</dt><dd></dd><dt>Módszertani javaslat</dt><dd>Tantárgy: Hon-és népismeret (5. évfolyam) / Tematikai egység: Találkozás a múlttal II. A hétköznapok rendje (táplálkozás, ruházat, életvitel) / Témakör: Kendermunkák. Fonóbeli munkák és játékok. // A következő projekttervet foglalkozássorozat (témanap/témahét) keretében ajánljuk megvalósítani. A leírásban szereplő ismeretanyag (fonás, fonás eszközei, fonó, fonóbeli szokások) tanári koordinációval történő, a lényeges információkat hangsúlyozó feldolgozását követően tekintsük meg a diákokkal közösen a hagyományos kézi fonást bemutató autentikus videoanyagot (https://www.youtube.com/watch?v=4UcLl6xgKAg)! Az érdekességek megbeszélése után a forrásanyagként válogatott szemelvényeket (Lajos Árpád: Este a fonóban) csoportmunkában dolgozzák fel a tanulók, olyan módon, hogy a nekik kiadott egy-egy részlet tartalmi lényegét ismertessék a többi csoporttal! Szervezzünk versenyt a gyerekek között, ki tudja ügyesebben a folklóranyagot tájszólással előadni! A versenyszellem motiváló hatása mellett így a jó hangulat is garantált. A diákok még mindig csoportmunkában online puzzle-program alkalmazásával rakják össze a mellékletben szereplő felvételeket, és nevezzék meg, milyen eszköz(öke)t használnak a képeken/ábrázolásokon látható fonó asszonyok/lányok! A projekt következő állomásaként következzenek fonással kapcsolatos népmesék (Gömöri népmesék: A jó fonólány, illetve Grimm: A három fonóasszony/A lusta leány), melyeket tehetséges tanulók olvassanak fel az osztálynak! Közösen vegyük sorra a két történet közötti eltérő elemeket! Majd A lusta leány című mese meghallgatásával (https://www.youtube.com/watch?v=bFnsvyRmqQU) önállóan jegyezzék fel a diákok, a fonásnak mely eszközei, tényleges műveletei szerepelnek a történetben, illetve beszéljük meg, milyen népmesei elemek árulkodnak a fonómunka „ártalmairól”, fáradságos voltáról! Végezetül a csoportok játsszanak el egy-egy kiválasztott részletet a meséből! Hogy a fonóbeli élet hangulatát megidézzük, hallgassuk meg Karai József Estéli nótázás című kórusművének népdalait (https://www.youtube.com/watch?v=EPutbkZVETw)! A projekt célja a népi kultúra iránti érdeklődés felkeltésén túl a tantárgyköziséget kihasználva a szövegértés, a kommunikáció, a szóbeli kifejezőkészség fejlesztése, lehetőséget teremtve a színjátszás örömén felül a tehetségek kibontakozásának is. A foglalkozássorozat bővíthető a kenderfeldolgozás témakörével (ld. Digipédia vonatkozó elemeit).</dd><dt>Műveltségi terület</dt><dd></dd></dl></article> Fonó asszony http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Fonó nő http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Guzsalyozó nő http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Fonó lányok a Matyó Múzeumban http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Rokkán fonó nő (ex libris) http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Faragott doboz fonó leánnyal http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Lányok a fonóban http://193.225.222.205/api/feed/1.rss A fonás tanítása http://193.225.222.205/api/feed/1.rss Fonó asszony http://193.225.222.205/api/feed/1.rss